Miért használunk rattan botokat a filippínó harcművészetekben?

A Fülöp-szigeteki harcművészet (FMA) olyan rendszer, amelyben évszázadok óta használnak szúró-vágó fegyvereket, az ütés erejét megnövelő eszközöket, rugalmas fegyvereket és lőfegyvereket. Tehát már nagyon régóta használnak késeket, botokat, ostort és fúvócsövet a vadászathoz és a háborúkhoz.

Ha valaki ezekkel a fegyverekkel gyakorolna az edzőteremben, akkor nem lehetne elkerülni a sérüléseket. A huszadik század előtt számos sérülés történt az edzések alatt, mivel nem léteztek még a gyakorló fegyverek. A rattan botok használata pont azért terjedt el az FMA edzőtermekben, mert lehetővé teszi azt, hogy biztonságos módon gyakoroljanak az emberek. Amikor az embert harcolni tanítják valahol, akkor ez általában a fegyverek két nagy csoportjára vonatkozik, szinte mindenhol a világon. Vannak a lőfegyverek, és vannak a fémből készült szúró és vágó fegyverek. Igen ám, de a régebbi korokban nem mindenhol volt lehetősége az embereknek arra, hogy fém fegyverekhez jussanak. Vagy azért, mert tiltva volt, vagy azért mert drága volt az előállítása, vagy azért mert csak egy bizonyos társadalmi osztály privilégiuma volt ezeknek a fegyvereknek a viselése vagy használata.

Az emberi ütés erejét nagymértékben megnövelik a botok, buzogányok és egyéb fából készített fegyverek. Azokon a vidékeken, ahol nem lehetett fém kardokhoz hozzájutni, ott általában keményfából készítettek halálos fegyvereket. A Fülöp-szigeteken szinte mindenhol készítettek keményfa fegyvereket. A leggyakoribb keményfa alapanyag a kamagong volt, amit más néven „iron wood”-nak neveznek a keménysége miatt.

Ezekkel a keményfa botokkal is nagyon súlyos sérüléseket lehetne okozni az edzőteremben, tehát ezeket általában a fizikai erősítésre használják. A rattan botnak viszont van egy nagyon fontos tulajdonsága, amellyel semelyik kemény fa anyag sem rendelkezik. A rattan olyan apró rostokból áll, ami elnyeli a csapásokat. A keményfa botok súlya és ütő ereje hasonlít a fém kardokhoz, és könnyedén eltöri az ember csontjait. Pontosan ezért használják már nagyon régóta a keményfa botokat és buzogányokat vadász vagy háborús fegyverként a világ szinte minden részén.

A huszadik század előtt még sokkal realisztikusabban oktatták a harci technikákat a Fülöp-szigeteken. Nem léteztek védő felszerelések, és nem volt szempont az, hogy mindenáron elkerülje a tanuló a gyakorlással járó szenvedést, vagy sérüléseket. Az idős filipínó mesterek visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy régen nem úgy gyakoroltak a botharc edzéseken, hogy a gyakorló felek összecsapták a botokat. Régen az volt a gyakorlás módja, hogy a bottal az ellenfél testére csaptak. Ez nagyon nagy figyelmet igényelt, rengeteg sérüléssel járt, és nagyon sok tanulónak elvette a kedvét a gyakorlástól. Pontosan ezért tértek át a rattan botok használatára és az olyan páros gyakorlatokra, amikor a botok csaptak össze. De ne felejtsük el azt, hogy valójában NEM A BOT A TÁMADÁSOM CÉLPONTJA, HANEM AZ ELLENFÉL! De ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudjunk, és pontosan megtanuljuk a gyakorlatokat és a taktikákat, ehhez bizony az kell, hogy a botokkal a botokra támadjunk, és ne az ellenfelünk testére. Tehát így a botokat kötözik be ragasztószalaggal, és nem a sérült karokat.

A keményfa botoknak sokkal sűrűbb az anyaga, és a rattan bothoz képest nem nyeli el a csapásokat. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rendszeresen keményfa botokkal gyakorol akkor azt tapasztalja, hogy a keményfa bot nagyon erősen vezeti a rezgést, és sokkal keményebb tartással kell tartani. A rendszeres keményfa bottal végzett edzés íngyulladást okozhat. A rattan bot viszont sokkal könnyebb és az ütést tompító hatása miatt kevésbé káros az egészségünkre. Tehát a fegyverek közül legveszélyesebb a fémkard, annál kevésbé veszélyes a keményfa bot, és annál még kevésbé veszélyes a rattan bot.

Nagyon sokféle méretben kaphatóak a rattan botok, de általában hasonló vastagságú és hosszúságú rattan botokkal gyakorolnak az FMA edzéseken szinte mindenhol a világban. De valójában nem az a lényeg, hogy mi van az ember kezében, hanem az a lényeg, hogy mire képes vele. Ezért van az, hogy a rattan botok nagyon hasonlítanak egymásra, bár számos gyártó készíti és forgalmazza ezeket. Ezzel szemben nagyon sokféle kinézetű és hosszúságú „csont törő” keményfa vagy nehéz műanyag bot kerül forgalomba, amelyekkel viszont szintén csapásokat tanítanak. A keményfa fegyvereket egyes edzők azért kedvelik, mert szinte teljes mértékben megegyezik a fémkardok használatával. Ha egyezik a keményfa fegyver súlya és hossza a fém fegyverével, akkor a jól begyakorolt mozdulat mindkettővel ugyanúgy alkalmazható. Van különbség a fém kard és egy keményfa fegyver között, de minimális a használatukra vonatkozó különbség.

A világon sok olyan harci rendszer van, ahol tanítanak fegyveres harcot, legalábbis a gyakorlás szintjén. A rattan botoknak pontosan abban áll az előnye a fém vagy a keményfa botokkal szemben, hogy a rattan botok sokáig bírják a strapát, és a rattan botokkal gyakorlók általában hosszú életűek. Ritkábban kapnak íngyulladást, vagy más sérüléseket, mint azok, akik csak nehéz vagy kemény fegyverekkel gyakorolnak.

Ez a tanácsom tehát. Dolgozzatok keményen az edzés során, de többet ésszel, mint erővel. Vannak olyan edzési módszerek, amelyek szinte biztosan sérülést okoznak. Eléggé értelmetlennek tartom azt, hogy ha valaki azért kezd el fegyveres harcművészetet gyakorolni, hogy megtanulja megvédeni magát, és közben saját magának okoz sérülést.

Gyakoroljatok egész életen át! Azért gyakoroljatok, hogy tovább éljetek a Földön! Gyakoroljatok megfelelően!

Forrás: Doug Marcaida
Fordította: Zelnik Dávid