Blog

Először is keressük meg a választ arra a kérdésre, hogy miért szeretik a Fülöp-szigeteken élő eszkrimadorok, arniszadorok és kalisták az alkoholt. Az alkoholfogyasztás elsődleges oka a boldogság keresése. Van azonban az alkohol fogyasztásának egy számunkra ismeretlen oldala is: valójában az állóképességük szintentartását ellenőrzik. Egyes filippínó harcosok büszkék arra, hogy bizonyos mennyiségű alkohol fogyasztása mellett is éles elméjűek maradnak és nem lassulnak le a reflexeik, nem szédelegnek és nem válnak bizonytalanná. Erre pedig nagyon büszkék.

A képességek jelenlétének egyik bizonyítéka az, ha mester az alkohol elfogyasztása után is képes arra, hogy gyorsan mozogjon harc közben.

Egy tagalog közmondás szerint:
“Ilagay ang alak tiyan, hindi sa utak!” ami körülbelül annyit tesz, mint: “Tartsad az italt a gyomrodban, és ne a fejedben!”

Miért fontos ez a képesség? A kali mestereknek azért kell a harci képességeiket alkohol fogyasztása mellett is megőrizni, mert akkor is érheti őket váratlan utcai támadás, ha éppen egy baráti összejövetelről tartanak hazafelé. Abban a helyzetben is meg kell tudniuk védeni magukat. Egy eszkrimador számára katasztrofális helyzettel érne fel az, hogyha még arra sem volna képes, hogy egyenesen járjon a kocsmázás után. Tehát emberi gyengeségnek tartják, ha egy arnisz mester nem képes kontrollálni az alkohol hatását és annak tompító hatása eluralkodna a szellemén.

Ivásra ad okot továbbá a stressz oldása. A legtöbb eszkrimador fizikai munkát végez, napi több mint nyolc órán át, hogy támogassa a családját és ezért gyakran látni olyan összejöveteleket, amikor sört isznak és falatoznak a “pullutan”-ból. (Ez a szó a “pullot”- szóból származik, ami csipegetést jelent.)

A harmadik ok a társasági faktorban keresendő. A filippínók nagyon kedvelik a társas összejöveteleket mert itt lehet kapcsolatot tartani a régi barátokkal és új barátokat szerezni. A filippínók nagyon szeretnek történeteket mesélni. Ilyenkor lehet oldani azokat a feszültségeket, amelyek összegyűltek az emberben. Ilyenkor lehet a hátuk mögött szidni azokat a csoportokat, akiket utálunk. Ilyenkor profik lehetünk szinte bármilyen témában a harcművészetektől kezdve a politikán át a vallásig. Ilyen alkalmakkor lehet a családi dolgokat kifecsegni vagy a bulvár témákban elmerülni, pletykálkodni, esetleg olyan témákat is kibeszélni, amelyeket más körülmények között nem lehet. A rangidős eszkrimadorok szétválasztják azokat a vitatkozó feleket, akik már nagyon agresszívra itták magukat és ilyenkor beléjük diktálnak egy forró levest vagy egy kávét. Ha valaki két-három alkalommal is elveszíti a fejét az pórul jár mert nem fogják újra meghívni egy ilyen összejövetelre. Az eszkrimadoroknak nagyobb önkontrollal kell rendelkezniük mint az átlag embereknek, hiszen az üvegpalackokkal és a villákkal is lehet ölni.

A filippínók azt szokták mondani magukról, hogy három dolog miatt isznak: amikor boldogok, amikor szomorúak és amikor semmi okuk sincs arra, hogy igyanak. Illetve csak két alkalommal isznak: ha van valamilyen alkalom és akkor ha nincsen.

Az 1807-es “BASI” Lázadás is az alkohol eladás monopóliuma miatt tört ki. Ezt az ilokanók robbantották ki, miután felbőszültek a spanyol gyarmatosítók arcátlanságán. Ugyanis a spanyol gyarmati hatalom bevezette azt a törtvényi rendelkezést 1786-ban, hogy csak az árulhat és készíthet bort, aki megszerzi rá az állami engedélyt. Igen ám, de a spanyol állam magasabb áron adta az alkoholt mint a helyi bortermelők. Ezen annyira felbőszültek az ilokanók, hogy háborút hirdettek a spanyolok ellen. A lázadás szeptember 16-án kezdődött és tizenkét nap után elfojtották a spanyolok.

Szeptember 28-án ért véget az ilokanók bor-lázadása. Basi*-nak hívják a cukornádból erjesztett bort, amelyet annyira szerettek az ilokanók, hogy készek voltak a vérüket áldozni érte. Persze tudjuk, hogy a borforgalmazási monopólium csak egy ürügy volt arra, hogy végre bosszút állhassanak a spanyolokon. Az emberek élete nem csak az alkohol fogyasztásából állt. Többet akartak. Például szabadságot.

*Basi-nak hívják az észak-luzoni ilokanók hagyományos alkoholtartalmú italát. Ezt úgy készítik el, hogy összezúzzák a cukornádat, és utána kivonják belőle a levét. Utána felforralják a cukros levet hatalmas üstökben, majd agyaghombárokba öntik a folyadékot. Miután kihűlt az alkoholos lé, megfűszerezik ragacsos rizzsel, duhat-tal (jávai szilvafa kérge), esetleg más gyümölcsökkel vagy fakéreggel. Ezek után lezárják a hombárokat banánlevelekkel és éveken át erjesztik. Általában halvány vörös ital lesz a végeredmény. A Basi nevű cukornád bor alkoholfoka általában 12% és 16 % között van.