A filippínó harcművészetek sport-, és versenyszabályzata – ARPI
Az ARPI rendszer olyan versenybotokat ad a versenyzők kezébe, amelyek egy centiméter átmérőjű rattan botok, amelyeket szivacsréteggel fednek be, így lesz a bot két és fél centiméter vastag. A cél az, hogy ha túl nagy erővel csap ezzel az eskrimador akkor a bot kettétörik mielőtt komoly sérülést okozna. (A WEKAF versenyeken még így is gyakrabban fordul elő ízületi sérülés az ARPI összecsapásokhoz képest.) A védőfelszerelés is hasonló mint a WEKAF bajnokságokon, azzal a kivétellel, hogy az ARPI versenyeken a férfi versenyzőknek megengedik azt, hogy ne viseljenek mellkasvédőt. A pontozást három bíró végzi, akik három különböző szögből nézik az összecsapást. Az olimpiai kardvíváshoz hasonló módon minden egyes tiszta találat után szétválasztják a küzdőfeleket. A csapás hangerejéből ítélik meg a csapás erejét, ezért ritkán látni döféseket, hiszen ennek találati pontosságát igen nehéz megítélni. Nemcsak pontfölénnyel lehet legyőzni az ellenfelet, hanem lefegyverzéssel is illetve, ha az egyik versenyző a másikat a küzdőtér elhagyására kényszeríti. Az ARPI szabályzata megengedi, hogy a versenyzők egymás egész testfelületét támadják, kivéve a koponyát a tarkócsontnál mert itt a legvékonyabb a fejvédő.
Tilos fejre döfni, ugyanis a fejvédő rácsozata beszakíthatja a szivacsréteget, és ad absurdum a rattan bot kidöfhetné a versenyzők szemét. Ritkán lehet látni, hogy pontot kap a versenyző egy döfésre de azért néha előfordul. Az ARPI tiltja a bot nélküli ütéseket, a dobásokat, a végtagkulcsolásokat, a rúgásokat és a klincselést is. Mivel az ARPI engedélyezi egymás lábainak támadását, ezért főleg a kis súlycsoportú küzdelmeknél láthatunk komplex védekezéseket, illetve olyan támadásokat, amikor a támadó fél teljesen előredől a felsőtestével, hogy kinyújtott karjával elérje ellenfele lábát. Az ARPI vezetői a versenyzők testi épségét tartják szem előtt mert szeretnék, ha a víváshoz hasonlóan az eskrima is olimpiai sportággá válna. A botok ütéserejét tompító szivacsréteg ellenére előfordulnak felületi sérülések, melyek hetekig meglátszanak, ugyanis egyszer-kétszer eltörhet a bot egy igazán erős csapásnál. Ha a rattan bot kiszabadul a szivacsréteg alól akkor csúnya duzzanatot okozhat a testen, de ez a fajta küzdési mód még mindig inkább biztonságosnak számít, mint a WEKAF rendszer, ahol védőréteg nélküli rattan botokkal küzdenek a versenyzők.
Az ARPI módszert azért kritizálják a hagyományos eskrima iskolák mesterei mert a túlságosan vékony botoknak nagy a kilengése, bizonyos ütések ostorcsapásokhoz hasonlítanak. Ez másféle mozgásmintát rögzít az eskrimadorokban mint a hagyományos, vastagabb rattan harci botok, amelyek merevek és sokkal erősebb a becsapódásuk. Mind a WEKAF mind az ARPI versenyeken rendeznek formagyakorlat versenyeket is, amit a bírók pontoznak. Általában nem az esztétikai megjelenést, hanem a harci alkalmazhatóságot díjazzák a bírók.
