A kakasviadalokról már a 2500 évvel ezelőtt virágzó Perzsa birodalom idejéből is maradtak ránk emlékek. Az ókori Athénban részben vallási, részben politikai eseményként tekintettek a viadalra. A törvény előírása szerint, évente 1 alkalommal közpénzen rendeztek egész napos kakasviadalt, amely Themisztoklész perzsák felett aratott diadalának állít emléket (a hadvezér a küzdő kakasok példájával buzdította katonáit). A mai napig a kakasviadalt a férfiasság, a harciasság és a bátorság szimbólumának tekintik számos országban.
A Fülöp-szigeteken legális és illegális formája egyaránt ismert a viadaloknak. 1974-től törvényben szabályozott, legális sportnak tekinthető a kakasviadal, amelyet heti 1 alkalommal nagyobb arénákban (cockpits-ben) tartanak. Az illegális viadaloknak az ún. tupada-nak vagy tigbakay-nak a hatóságok szeme elől elrejtett épületekben, udvarokon biztosítanak helyszínt. 1948 óta, az év utolsó napja előtt azaz december 30-án (Rizal day – José Rizal nemzeti hősre emlékeznek) tilos a versenyek megtartása. A törvény megszegéséért komoly pénzbüntetés és elzárás is kiróható.
Ez a több milliárd dolláros üzletág igen komoly befektetőket és állateledel-forgalmazó cégeket (pl.: Purina) is vonz, hiszen a harcra kiképzett speciális fajtájú állatok etetése (annak minőségi és mennyiségi összetétele) és kondíciójuk vitaminokkal történő feljavítása ennek a sportágnak természetes velejárója.
A küzdelemre fenntartott arénába a látogatók (kizárólag férfiak) minimális belépti díjat fizetnek. Az esemény résztvevői általában az alábbi csoportokba sorolhatóak: tenyésztők, bukmékerek, üzletemberek, szerencsejátékosok, kibicek, nézők, külföldi turisták.
Általában a kakasok bal lábára a sarkantyúnál, egy szimpla vagy dupla élű, 6-8 cm hosszúságú, fém pengét rögzítenek. Az állatok tulajdonosai azonban, közös megegyezéssel, eltérhetnek a szabványtól. A kakasok tollát az összecsapás előtt beolajozzák, így nehezítve az ellenfél dolgát. A madarak harci kedvét esetenként a ringbe beengedett 3. madár agresszív viselkedésével korbácsolják fel. A küzdő feleket közel azonos testtömeg és szárny fesztávolság alapján engedik össze, ily módon biztosítva az egyenlő esélyeket. A meccs kezdetekor 4 személy áll a ringben: a 2 tulajdonos, a speaker azaz Casador és a bíró az ún. Koyme vagy Sentensyador, akinek a döntése az eredmény kihirdetése után végleges és megfellebbezhetetlen.
Az igazi káosz a Casador bekiabálásával kezdődik: „ Larga na!!” amikor kezdetét veszi a fogadások bekiabálása. A fogadásokat az ún. Kristo fogadja, aki nevét a kitárt karú Krisztusról kapta. Hasonló testtartás vesz fel ő is, miközben fogadja és fejben memorizálja a bekiabált téteket és fogadásokat. Továbbá speciális kézmozdulatokkal és szemkontaktussal kommunikál a fogadókkal.
Az aréna egyik felében a bajnok vagy a nyerésre esélyes kakas az ún. Meron foglal helyet. Sok esetben azonban csak az állat tulajdonosa rendelkezik „jó hírnévvel” vagy sok kenőpénzzel és ezért kerülnek versenyzői ebbe a pozícióba. Bal lábukat kék színű szalaggal jelölik meg a jobb megkülönböztethetőség kedvéért. Az „amatőr” versenyzőket pedig Wala névvel illetik. Esetükben az odds magasabb ha saját súlycsoportjukban nyernek az esélyesebb versenyző ellen.
Az állatok küzdelme általában nem tart tovább egy-két percnél. Lezártnak tekinthető a meccs amikor az egyik madár már képtelen reagálni két egymás után érkező csípésre vagy elpusztul. Az eredmény kihirdetése után a nyertes az állatorvosok kezébe kerül, míg a vesztes többnyire megy a levesbe, de szó szerint.
