Az eskrima rendszerek egyik legfontosabb ismertető jegyének számít az, hogy aktívan használják mind a fegyvert tartó, mind a puszta kezüket harc közben. Nem lehet hátradugott kezet látni mint az olimpiai vívás során. A fegyver nélküli kéz is veszélyes az ellenfélre nézve, hiszen nagyszerűen használható az ellenfél támadásának megakasztására, figyelmének elterelésére. (Például jobb kézzel hárítok egy ellenem irányuló jobb kezes támadást, miközben a lábammal oldalra és előre kilépek és bal kézzel ököllel orrba verem az ellenfelet.)
Az olimpiai vívásban azért nem használják a puszta kezet, mert a fegyveres harc fejlődése a hosszú kard vagy párbajtőr irányába ment el, ami a küzdőtávolságot megnövelte. Ilyenkor a küzdő felek arra törekednek, hogy minél kevesebb testfelületet mutassanak az ellenfél támadásának irányába. Ha az olimpiai vívásnál a jobb kezemben tartom a kardot, akkor a bal kezemet azért kell hátul tartanom, nehogy ezt is megsebezhesse az ellenfelem.
Az eskrima rendszerek viszont arra törekednek, hogy az eskrimadorok mindkét kezüket használják akár fegyveres, akár fegyvertelen harcra. Tehát ha jobb kézzel támad az ellenfelem egy vascsővel és nálam egy sétabot van, akkor mind a jobb kezemmel, mind a bal kezemmel tartom a botot, hiszen a vascsőnek sokkal nagyobb a lendülete és a szakítási ereje. A szabad kezemet tehát használhatom a fegyvert tartó kezem segítésére a blokkolásban, az ellenfelem fegyverének a kontrollálására, a lefegyverzésére, az ellenfelem végtagjának a megragadására és kicsavarására valamint az ellenfelem mozgásának mindenféle befolyásolására és puszta kezes csapásokra is.
Eleven kéznek tekintik az Espada y Daga harcmodorban a tőrt tartó bal kezet, ami a kardot tartó jobb kezet segíti és a Doble Baston harcmodorban is (amikor mindkét kezemben bot van) a domináns kezet segítő és követő másik kezet tekintik eleven kéznek. Az eskrima gyakorlása során a domináns kéz ügyességét egyre inkább megközelíti a másik kéz. Ezt azokkal a gyakorlatokkal érik el, amelyek során egy időben mindkettő kéz más-más mozgást végez. Ezt a fajta „kétjobbkezességet” segítik elő a Sinawali gyakorlatok, amikor mindkét kéz egyenlő arányban, felváltva mozog. Ezek a gyakorlatok segítik rögzülni a kezdő tanítványoknál a helyes kéz és lábtartást, a megfelelő küzdőtávolságot, a felsőtest megfelelő forgatását, a súlypont felismerését, a szem és a kéz koordinálását, a megfelelő támadási célpont kiválasztását. Ezzel erősödik a csukló és az alkar és így tanulhatják meg a megfelelő könyöktartást.
