Mi a Kali?

Kali – Eskrima – Arnis

A Kali (más néven eskrima vagy arnis) a Fülöp-szigetek fegyveres harci művészete. Ez a Fülöp-szigetek nemzeti sportja, ugyanakkor egy rendkívül hatékony harci rendszer. Az utóbbi időkben – más ázsiai harcművészetekhez hasonlóan – számos országban ismertté és népszerűvé vált. A legtöbb harcművészettől eltérően a Kali az első pillanattól kezdve oktatja tanulóinak a fegyveres harcot. Oktatási rendszere nagymértékben fejleszti a kéz gyorsaságát, illetve a különböző támadásokra adandó reakció sebességét. Bár ez a rendszer a fegyveres harcon alapszik, természetesen magába foglalja a pusztakezes küzdelem metodikáját (ütések, rúgások, birkózás, földharc) is, beleértve a legtöbb fegyver elleni pusztakezes védekezést. Ez a harci rendszer a Fülöp-szigetek északi részén (Luzon) Arnis, a középső szigeteken (Visayas) Eskrima, míg a déli szigetcsoportokon (Mindanao) Kali néven vált ismertté.

Miért érdemes megtanulni a kalit?

• Rendkívül hatékony önvédelmi rendszer
• Erősíti az egész testet
• Fejleszti az állóképességet és az aerob kapacitást
• Gyakorlása fejleszti a csukló-, könyök-, és a vállízületet, és ellenállóvá teszi a fájdalommal szemben
• Növeli a hajlékonyságot, a gyorsaságot, fejleszti a reflexeket és a koordinációs képességet
• Képessé tesz bármilyen hagyományos fegyver használatára még akkor is, ha azt korábban soha nem használtad
• Egy teljesen komplex harcművészeti rendszer, azonban kitűnően alkalmazható más harci stílusok kiegészítésére is
• Technikái nem igényelnek nagy testi erőt, a szükséges energiát a test mozgási energiájából, illetve a mozdulatok gazdaságosságából nyeri
• Mivel nem igényel nagy testi erőt, gyakorlatilag bárki megtanulhatja, legyen az egy tíz éves gyermek vagy nyugdíjas hölgy (e stílus számos nagymestere jóval meghaladta már a 60-70 éves kort, és a mai napig nagyszerű formában vannak!)
• Egy komplett harcművészeti rendszer, mely egyaránt megtanít a különböző hagyományos fegyverek használatára, és a pusztakezes harcra is
• Bárhol gyakorolható
• Elsajátítása relatíve olcsó, nem igényel különleges felszerelést vagy ruházatot
• A tanítási és gyakorlási módszere partner gyakorlatokra épül, így nagyszerű lehetőséget biztosít más emberekkel történő megismerkedésre is

Miért pont a kalit? Miért ne valami mást?

A Kali egy komplett harcművészet. Nem szorítkozik csak a fegyvertelen harcra (mint például a judo, karate, thai boksz stb.) vagy fordítva, kizárólag a fegyveres harcra. A tanulók megtanulják, hogyan harcoljanak fegyverrel vagy a nélkül, alkalmazkodva a kialakult helyzethez. Megtanít harcolni minden távolságban. Különböző méretű fegyverek használatát oktatja, valamint rúgások, ütések, könyök és térdtechnikák, dobások, földre vitelek és a földharc egyaránt beletartozik a technikai repertoárjába, csakúgy, mint az érzékeny pontok támadása.

A tanulók először a fegyveres harcot tanulják. (A legtöbb harci művészetben ez csak a leghaladottabb szinten történik meg.) Ez növeli a gyorsaságot és a koordinációt, mely kiválóan alkalmazható a pusztakezes küzdelemben is.

Alapelveket tanít, mely egyaránt alkalmazható fegyveres és pusztakezes küzdelemben. A tanulók az első pillanattól kezdve gyakorolják a küzdelmet. Nem vesztegetik az időt unalmas egyéni gyakorlatokra, az első pillanattól kezdve gyakorolják a küzdelmet a különböző távolságokban, illetve több támadó ellen is. A Kali egyike azoknak a harci művészeteknek, amely igen nagy hatékonysággal alkalmazható több támadó ellen is. A Kali egyenlő hangsúlyt helyez a rendszer különböző részeinek elsajátítására. A fegyveres küzdelem elsajátításából automatikusan következik a pusztakezes küzdelem. A tanítványok egyformán sajátítják el a különböző méretű, formájú és súlyú fegyverek használatát. A Kali nem tekinthető egyértelműen lágy (aikido, tai chi, stb.) vagy kemény (karate, thai boksz, stb.) stílusnak. Valahol e két véglet között helyezkedik el, ezért is nagyszerű kiegészítője bármely stílusirányzatnak.

A Kali története

Az eskrima, kali, és arnis, melyeket gyakran összefoglalóan neveznek Fülöp-szigeteki harcművészeteknek, gazdag és sokszínű történettel rendelkeznek, amely szorosan összefonódik a Fülöp-szigetek történelmével és a különböző kultúrák hatásaival. E harcművészetek gyökerei az ősi időkig nyúlnak vissza, amikor a Fülöp-szigeteken számos törzs és királyság élt, amelyek gyakran háborúztak egymással és védték területeiket.

A Fülöp-szigeteki harcművészetek kialakulásában jelentős szerepet játszottak a délkelet-ázsiai kultúrák, különösen az indonéz, kínai és muszlim hatások. A Moro és Igorot törzsek például híres harcosok voltak, akik mesterien használták a különböző pengés fegyvereket, mint például a bolo és barong késeket.

A spanyol hódítás a 16. században jelentős hatással volt a Fülöp-szigeteki harcművészetek fejlődésére. A spanyolok, felismerve a helyi harcosok hatékonyságát, betiltották a fegyverhasználatot és a harcművészeti tréningeket, hogy megakadályozzák az ellenállást. Azonban a helyi lakosok okosan alkalmazkodtak, és a harci technikákat álcázott formában továbbra is gyakorolták, például néptáncokba rejtve, amelyeket a spanyolok nem gyanítottak veszélyesnek. Ezek a titkos gyakorlatok biztosították, hogy a harcművészeti tudás fennmaradjon és továbbadódjon a következő generációknak.

A spanyolok által bevezetett kard és tőr (espada y daga) technikák szintén beépültek a helyi harcművészetekbe, hibrid stílusokat hozva létre, amelyek ötvözték a spanyol és a bennszülött technikákat. Az eskrima, amely a spanyol "esgrima" szóból ered és vívást jelent, különösen a Visayas régióban vált népszerűvé. Az arnis, amely a spanyol "arnés" (páncél) szóból származik, elsősorban Luzonban terjedt el, míg a "kali" kifejezést gyakrabban használják a Fülöp-szigeteken kívül, különösen Nyugaton, a Fülöp-szigeteki harcművészetek összefoglaló neveként.

A Fülöp-szigeteki harcművészetek nemcsak a spanyolok elleni felkelések során játszottak fontos szerepet, hanem az amerikaiak és japánok elleni harcokban is. A II. világháború alatt például a gerillák használták ezeket a technikákat a japán megszállók ellen, bizonyítva a Fülöp-szigeteki harcművészetek hatékonyságát és jelentőségét a helyi ellenállási mozgalmakban.

A modern időkben az eskrima, kali, és arnis egyre nagyobb népszerűségre tett szert világszerte, köszönhetően a Fülöp-szigeteki mesterek erőfeszítéseinek, akik tanítványaik révén terjesztették ezt a harcművészetet. Mindezek mellett ezek a harcművészetek megőrzik kulturális jelentőségüket a Fülöp-szigeteken, ahol továbbra is az önvédelem, a hagyományőrzés és a nemzeti identitás fontos részét képezik.

Az eskrima, kali, és arnis tehát nemcsak harci technikák összessége, hanem a Fülöp-szigetek történetének, kultúrájának és ellenállásának lenyomata is, amely a mai napig élő hagyományként szolgál mind a helyi, mind a nemzetközi közösségek számára