Cebu szigetén (ahol Magellán kötött ki 1521-ben) maradt fenn a legtöbb eskrima stílus. Mivel itt rendezik a legtöbb versenyt ezért nagyon gyakran a helyi nyelv terminusait vették át a más szigeteken élő eskrima mesterek is vagy a kifejezések spanyol megfelelőjét használják.
Ezért a tőrt az eskrimában BARAW-nak vagy DAGA-nak hívják a leggyakrabban.
Ismerünk egy tőrös és dupla tőrös közelharcot is. Az egy tőrös harci módot SOLO BARAW-nak vagy SOLO DAGA-nak hívják, a mindkét kézben tartott tőrös közelharcot pedig DOBLE BARAW-nak vagy DOBLE DAGA-nak nevezik. Azt a harci módot, amikor az egyik kézben bot, a másik kézben kés van OLISI BARAW-nak hívják. Az ESPADA Y DAGA kifejezés pedig azt jelenti, hogy az eskrimadorok egyik kezükben kardot, a másik kezükben kést tartanak. Előfordul azonban, hogy a küzdelemre tőrrel és késsel a kezükben kerül sor. Ez a DAGA Y CUCHILLO.
BALISONG-ként ismerjük azt a legyezőszerűen nyitható, rejtett pengéjű kést (más néven pillangókést), amely mint a neve is utal rá, Batangas tartomány Barrio Balisong régiójából terjedt el országszerte.
KARAMBIT-nak nevezik azt a görbe kést, amelynek a markolata ujjgyűrűben végződik. A harcos az ujját keresztüldugva jobban rögzítheti a kést. Ez a kés a Maláj-félszigetről vagy Indonéziából terjedt el. Alakját állítólag a tigris karma ihlette. A karambit elsődlegesen női fegyver: a délkelet-ázsiai asszonyok hagyományosan feltűzött hajukba rejtették a pengét, ahonnan egy mozdulattal elő lehetett rántani. A képzett harcos kezében félelmetes fegyver!
A machetéhez hasonló, levél alakú pengével rendelkező bozótvágó kést BOLO-nak nevezik.
A Cebu szigeten elterjedt Bolo kés egyik változata a PINUTI.
ITÁK-nak, vagy SUNDÁNG-nak nevezik azt a kardot, aminek hullámos a pengéje és a Bugis nevű indonéz népcsoport hozta a Fülöp-Szigetekre.
BARANG-nak nevezik a lapos végű kést.
BINAKUKO-nak nevezik azt a hosszú kést, amelyet egy halról (a nagyszemű vörösdurbincsról (Pagellus centrondontus)) neveztek el.
DAHON PALAY-nak nevezik azt a kést, amelynek két pengéje közé halálos mérget rejtenek. Nevét egy mérgeskígyóról kapta, amely egy rizsszáron lévő levélhez hasonlít. A rizsföldeken dolgozó farmerek előszeretettel használják munkájuk során ezt a kést. A háborúkban megbízható és hatékony fegyverként is szolgált (vágásra, döfésre, szúrásra egyaránt).
KALIS-nak vagy KRIS-nek nevezik azt a hosszú, hullámos pengéjű tőrtípus, amelyet Indonéziában, Malajziában ismernek leginkább. A Fülöp-Szigeteken leginkább Mindanao tartományban terjedt el használata. Ez az aszimmetrikus pengével rendelkező kard nem csupán fegyver hanem misztikus tulajdonságokkal felruházott spirituális tárgy. Egyes krisekről azt tartják, hogy olyan belső tartalmuk van, amely jót, vagy rosszat hoz. 2005-ben az indonéz krisz felkerült azUNESCO szellemi kulturális örökségének listájára.
KAMPILAN-nak hívják azt a villás végű kardot, amit annak idején mindenhol használtak a Fülöp- Szigeteken de a spanyol időkben betiltották használatát. Leginkább a déli szigeteken maradtak fenn ilyen kardok. 1521-ben, egy ilyen görbe karddal vágták meg Magellán lábát, amely csapás a földre döntötte őt.
SIBAT-nak nevezik a lándzsát.
