Tények és érdekességek az arnis világából…
A botvívó párbajok során, még az 1950-es években is, az eskrima mesterek mindenféle védőfelszerelés nélkül küzdöttek meg egymással. Ezek a párbajok nagy nyilvánosságot kaptak, vidéken külön erre a célra épített kör alakú arénákban zajlottak. Ezeket a párbajokat kakasviadalok előzték meg. Az eskrimadorok úgy tartják, hogy ez a népszokás már jóval a spanyol hódítók előtt létezett a szigeteken.
A régi oktatási módszer szerint nem kapott senki sem védőruhát, viszont milliméternyi pontossággal kellett az ütéseket begyakorolni a vívóknak először valamilyen próbababán, majd később egymáson is. Sokszor nádpálcával csaptak a tanítványok lábára azért, hogy rögzüljön bennük a helyes testtartás és lábmunka. Ezek az izzasztó és fájdalmas edzések kellettek ahhoz, hogy a háborúk idején a tanítványok megfelelő módon harcoljanak. Nem maradt fenn videófelvétel ezekről az összecsapásokról, de szemtanúk elmondása alapján tudjuk, hogy egy-két jól irányzott csapás vetett véget a küzdelmeknek. A védekezés nélküli lehengerlő támadásokat egy valódi eskrimador azonnal kihasználta volna, hiszen nem létezett védőfelszerelés, és az egész testfelület támadható volt. Az egyetlen szabály a túlélés volt, nem a lovagiasság vagy az az álságos európai kényszer, hogy „az ellenfél lehetőleg ne sérüljön meg”. Ezt az európaiak félreértik, és azt gondolják, hogy a filippínók különösen borzalmas, agresszív emberek, akik alig várják, hogy vért ontsanak. A Filippínók általában barátságos, mosolygós emberek ha békésen közelítenek hozzájuk. Ha azonban harcra kerül sor, akkor az erkölcsi szabályokat félrerakják és az ellenfél legyőzése a cél.
A legismertebb eskrima mesterek híresek voltak arról, hogy milyen sok párbajt vívtak és legendák keringtek arról, hogy hány ellenfelüket ölték meg. Ezek a párbajok ugyanis valamelyik fél halálával végződtek illetve olyan súlyos sérüléssel, ami miatt azonnal abba kellett hagyni a küzdelmet. A Manilától távoli falvakban egyébként mind a mai napig ugyanezekben a régi fa arénákban tartják a modern WEKAF vagy ARPI rendezésű eskrima versenyeket, ahol annak idején a kakasviadalok és a halálos eskrima párbajok voltak. Az 1950-es években betiltották a párbajokat, hogy elejét vegyék a pereknek.
