Doce Pares
Küzdősport és harcművészeti stílus, a botharc áll a központban.
Alapítói: Lorenzo Saavedra, Eulogio Canete, Filemon Canete
Származási hely: Fülöp-szigetek
A stílus az eskrimából származik, nem olimpiai sport.
A Doce Pares az eskrima egyik fajtája, ami a Fülöp-szigetek harcművészeti stílusai közé tartozik. Ez a harcművészeti rendszer nem csak botharcot tanít, hanem puszta kezes harcot és fémből készült szúró és vágóéllel rendelkező fegyverekkel vívott harcot is. Az eskrima rendszer több évszázadra nyúlik vissza, mert már a spanyol konkvisztádorok is csatát vesztettek filippínók ellen az 1521-es mactani csatában. A spanyolokat Lapu-Lapu törzsfőnök győzte le, akinek csapatai eskrima technikában képzett harcosok voltak. A Doce Pares alapítói is Lapu-Laputól származtatják a stílus eredetét, de ez az állítás dokumentumokkal nem igazolható, hiszen a Doce Pares iskolát 1932-ben alapították a Fülöp-szigeteken.
A kezdetek
Az 1920-as években az időnként megrendezett eskrima párbajok nagy látványosságnak számítottak Cebu szigetén, ami a Fülöp-szigetek második legnagyobb alapterületű szigete. Emiatt az eskrima nagy társadalmi státuszt élvezett és a győztes eskrimadorok igazi hősnek számítottak. 1932-ben a leghíresebb eskrimadorok közül a legtöbb Cebu szigetén született, és alapítottak egy társaságot, aminek azt a feladatot tűzték ki, hogy az eskrimát népszerűsítse a Fülöp-szigeteken. A doce pares kifejezés a cebuano nyelvben azt jelenti, hogy tizenkét barát.
A Doce Pares alapítói közül már csak két mester él. Ők Ciriaco Canete és a jobbkezének számító idősebb Fernando Candawan. Szerencsére több második generációs eskrima mester él, akik nagyon is aktívak és a saját értelmezésükben tanítják a Doce Pares Eskrimát.
A stílus rövid története
A Doce Pares harcművészeti társaság és sportklub a fennállása óta nagyon sok eskrima bajnokot adott. Az egyik alapító mester, Lorenzo Saavedra számított Cebu város legelismertebb eskrima bajnokának. Őt néhány szintén nagyon magas szintű eskrima mester követte: Teodoro és Federico Saavedra, akik Lorenzo Saavedra unakaöccsei, Filemon Canete és Khalil Gibran Auditor Salazar. Később Teodoro Saavedra kivívta magának a legjobb harcos elnevezést a Doce Pares klubon belül. Venancio Bacon egyike volt az első tagoknak, de egy idő után nézeteltérése támadt a Doce Pares vezetőivel, mert szerinte a Doce Pares eskrima harci rendszere nem elég hatékony a közelarcban. Ezért kivált a Doce Pares klubból és néhány tanítványával a Balintawak utcában bérelt edzőtermet, amit elneveztek erről Balintawak Eskrima iskolának. Eulogio Canete, Filemon Canete bátyja lett a Doce Pares társaság választott elnöke és ebben a pozícióban maradt egészen 1988-ig.
A II-ik Világháború alatt Teodoro Saavedra aktív gerilla harcos volt, aki részt vett nagyon sok veszélyes partizán tevékenységben, melynek során sok katonát megöltek a megszálló japán hadsereg tagjai közül az őserdőkben. 1942-ben a japán katonák elfogták és kivégezték Teodoro Saavedrát. Halála után Eulogio Canete és Filemon Canete lettek a Doce Pares klub vezetői míg az öccsük: Ciricao Canete ökölvívó volt. Később ő is híres eskrimador lett. Az 1950-es években a Doce Pares féle eskrima stílust Cacoy Canete rendszerezte azáltal, hogy a technikákat és a taktikákat elemezte, módosította úgy, hogy közben tanácskozott több rivális eskrima iskola mesterével is, akik valódi háborús tapasztalattal rendelkeztek. Neki köszönhetjük az eskrima támadások és hárítások modern formáit, valamint az Eskrido stílust, amit később alakított ki az eskrima és a cselgáncs technikáinak kombinálásával.
Cacoy Doce Pares Eskrima a Doce Pares stílus egyik formája, ami 74 centi hosszú rattan bottal tanít meg harcolni. A közelharc módszerét “Corto Kurbada” -nak, azaz rövid görbe ütéses módnak hívják, mert köríves ütéseket alkalmaz. A Cacoy Doce Pares stílus vezető nagymestere Ciriaco “Cacoy” Canete , aki 12 fekete övvel rendelkezik. 1951-ben Canete beépített olyan technikákat és harci elképzeléseket is a rendszerébe, amiket az aikidóból és a Ju-Jitsu-ból vett át, és amit a kezdő tanítványok kiképzésénél alkalmazott, és ezt később elnevezték “Eskrido“-nak. a Cacoy Doce Pares Eskrima stílus tanít dupla botos harcot (penki-penki), bottal és tőrrel vívott harcot (olisi y baraw) és puszta kezes harcot is (pangamot).
NARAPHIL
A NARAPHIL (National Arnis Association of the Philippines, azaz: A fülöp-szigetek Nemzeti Arnis Szövetsége) nevű szervezet rendezte az első nyilvános Arnis bajnokságot 1979 március 24-én Cebu városában. Ez a szervezet rendezte Manilában az első meghíváson alapuló Arnis Bajnokságot Manilában 1979 augusztus 24-én. A versenyek győzteseit tekintve a Doce Pares iskola tagjai voltak a legsikeresebbek mind az egy botos harcban, mind sok más harcmodorban is.
A harmadik nemzeti Arnis Bajnokságban, amit Cebu városban tarottak 1985-ben, március 16-án az történt, hogy a Doce Pares iskola tagjai minden kategóriában elnyerték a bajnoki címet. (Könnyűsúlyban, középsúlyban, Nehézsúlyban és súlykorlátozás nélküli kategóriában is.)
Ekkor olyan nagy presztízsre tett szert az iskola, hogy a következő versenyre már csak versenybírókként nevezhettek a Doce Pares tagjai. Ezt a versenyt Bacolod városban tartották 1986 július 26-án. Alapítása óta úgy tekintenek a Doce Pares klubra a Fülöp-szigeteken, mint akik az ősi ekskrima stílusok megújítói és fejlesztői, akik az új stílusokat és technikákat bevezették.
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Doce_Pares
Fordította: Zelnik Dávid
