Tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a küzdősport és a harcművészet (fegyveres vagy akár fegyvertelen formában is) vagy egy éles utcai szituáció fogalma sokszor összemosódik az emberek fejében. E rövid írásunkban megpróbáljuk megmutatni a küzdősport és a harcművészet közötti alapvető különbségeket, hogy ne érhessen kellemetlen meglepetés sem egy edzésen, sem pedig ha valaha szükséged lenne az edzőtermi körülmények között gyakorolt technikák kivitelezésére a való életben.
A küzdősport
A küzdősport letisztult forma, nem tartalmaz kulturális vagy vallási vonásokat, általában csak a testi értelemben vett harcot fejleszti. Itt nem a művészi érték számít, hanem a verseny és a győzelem különböző szabályok figyelembe vételével.
A küzdősportok ringben, védőfelszerelésben zajlanak, versenyeket rendeznek belőle, ebből kifolyólag szabályrendszere is van.
Van bíró aki szükség esetén félbeszakíthatja a küzdelmet. Van küzdőtér, aminek az elhagyásával a küzdelem szintén véget ér.
Azonos nemű, súlyú, ruházatú és védőfelszerelésű sportolók párban (egy az egy ellen) versenyeznek egymással.
Az azonos küzdősporttal foglalkozók közel azonos technikákat gyakorolnak.
A technikák gyakorlását korlátozzák az adott küzdősport szabályrendszerei pl.: tiltott technikákkal (térd, könyök) vagy míg a bokszólók nem birkóznak, addig a birkózók nem bokszolnak.
A ruházat és a védőfelszerelés az adott sporthoz igazított, ez sokszor segíti is a versenyzőt, hogy az adott szabályrendszer szerint elfogadott technikát végre hajthassa. (pl.: judo – könnyen lehet fogást találni az öltözéken).
A harcművészet és az utcai bunyó
A harcművész célja az egyes technikák végtelen gyakorlása által azok végrehajtását művészi szintre emelni. A harcművészetnek spirituális vagy vallási vonatkozása is van/lehet. Művelőjének az ellenfél legyőzésén kívül további feladatai is vannak a dojo-ban és azon kívül is.
A harcművészetekben nincs verseny, mert a harcra tanít. Jó pár éles helyzetben életveszélyes technikák alkalmazásával, nincs szabályrendszere, a célja, hogy az ellenfelet a lehető legrövidebb idő alatt harcképtelené tedd. Minden megengedett: lehet ütni, rúgni, fogni, fojtani, dobni, törni vagy akár fegyvert is használni mindenféle küzdősporthoz tartozó szabályrendszer figyelembe vétele nélkül. Ennél fogva mi inkább a harcművészetet és nem a küzdősportot társítjuk egy agresszív utcai szituációhoz.
Az utcán nincsenek tiltott technikák, lehet csípni, rúgni… harapni 🙂
Ezen kívül nincs garancia az “egyenlő” körülményekre sem. A támadó lehet jóval nagyobb, erősebb… lehet fegyvere, lehetnek többen több fegyverrel.
Semmi sem garantálja a “fair play” küzdelmet, elképzelhető, hogy az álló helyzetben elkezdett küzdelem a földön fog folytatódni vagy véget érni.
Nincs behatárolt küzdőtér és bíró sem aki lefújná a meccset – az, hogy lelépsz a járdáról nem ment meg.
A harcnak akkor van vége, ha az egyik fél harcképtelenné válik. (vagy még akkor se…)
Ui.: A kali nem küzdősport!
