A YANTOK általában egy rattanból készített bot. A rattan Délkelet-Ázsiában olcsó alapanyagnak számít, hiszen egy olyan kúszónövény, amely távoli rokonságban áll a bambusszal és gyorsabban nő mint a legtöbb fa. Könnyen feldolgozható és szállítható továbbá a rattan botok nem törnek olyan szilánkosan mint a keményfa botok.
A rattan kemény, nagy strapabírású anyag, és a belső szerkezetének köszönhetően másképpen törik mint a fa botok. Ezért ideális alapanyagul szolgál a gyakorlóbotok készítéséhez. Rattant használtak a fém fegyverek ellen való védekezésben is, mivel sokkal rugalmasabb anyag mint a fa, ezért igen nehezen lehet karddal kettévágni harc közben. Használtak továbbá keményfából készült botokat is harcra, amelyek kamagongból (délkelet-ázsiai ébenfa) vagy bahiból (egy pálmafa belső része, amit füstöléssel edzettek keményre) készültek.
Ezek a fa fegyverek sokkal nehezebbek mint a rattan botok, és súlyos csonttörést, vagy más komoly sérülést lehet okozni velük, éppen ezért ritkábban használják páros harci gyakorlatokra mint a rattan botokat. Az eskrima iskolák tanulói eleinte csak olyan fegyveres gyakorlatokat alkalmaznak, amikor a fegyver fegyvert érint és nem az ellenfél testét.
A fegyverforgatás során megtanulják, hogy miként lehet elhárítani a botos támadásokat és hogyan kell ellentámadást bevinni az ellenfél testére. Az edzőpartnerek általában vigyáznak egymás testi épségére! Észak-Amerikában és Európában gyakran viselnek fejvédőt és kézvédőt vagy szivaccsal burkolt „puha” botokat az eskrimát gyakorlók, de ezeket a Fülöp-szigetek eskrimadorjai alig használják az edzéseken.
Vannak olyan iskolák is, ahol gyakorlásra alumínium vagy erős szerkezetű műanyag botokat használnak.
