Miért a harc, miért a művészet?


Minden harcol;

a világos és sötét,
a kemény és lágy,
a kint és bent,
a lent és fent,
az Én és a Más.


A harc összefonódás, egyensúlyi helyzetek – vonzások és taszítások tánca.
A harcművészet ezeknek a harcoknak a művészete.

Miért a harc?
Miért a művészet?

Felvételi kérelem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára Aikido szakra
2003. augusztus 25
Németh Péter

Miért Harc?
Miért Művészet?

Avagy

“hol itt a macska,
hol itt a bölcső?”

Összehasonlító elemzést, vagy más a buddhológia körébe illő dolgozatot kell leadni.
Gondolkoztam is rajta, és érdekes témának ígérkezett a Satipatthana Sutta és a harcművészetek kapcsolódásainak szövedéke a buddhista meditációs módszerek tükrében. Okot találtam volna a történeti buddhizmus alapszövegeit idézni, citálva a Páli Kánont, bemutatva, hogy mondta a Magasztos egyetlen útnak az Éberség Útját, kitérve, hogy a harcművészetek, hogyan kapcsolódnak a vallások praxisába, hogyan keverednek, vándorolnak (… végül is miért ment Bodhidharma nyugatra?!!) a vallások, a próféták, hitek és gyakorlatok a délkelet-ázsiai kontinensen, hogyan lett az eredetileg hindu testgyakorlás buddhista, lámaista, taoista, csan és zen praxis.

A Satipatthana lehetőséget kínál a buddhizmus alapelveink bemutatására – különös tekintettel a Nyolcrétű Nemes Ösvény, mint a megszabadulás egyetlen lehetséges módjának tárgyalására. A szöveg keletkezésének okán ki lehetne térni a korai buddhizmus iskoláira, eltérő hagyományaira, az első kettő Zsinat okaira és következményeire, a Tripitaka bemutatárára, és ezen belül is Majhima Nikaya és a Digha Nikaya szövegeire.

A harcművészetek kapcsán a figyelem, az iga és koncentráció, a valamiben való feloldódás és a gyakorlás általi átváltozás, a valamivé válás lenyűgöző metamorphoisán kívül biztos bemutatnám a harcművészetek eredetét, stílusait és irányvonalait, kitérnék a harc, a tánc, a meditáció, a jóga, a révület és a mandalák, belső erők, energiák, gyógyászat közötti összefüggésekre…
.. egyszóval el lehetne merülni a buddhológiban, de nem értek hozzá.

Több szempontból sem értek hozzá:

Ekképpen mondták el nékem…
Hatéves koromban írattak be egy Judo Dojoba tanulni. A lágy út akkor nekem hancúrozás volt meg ics-ní-szán-sí, zöld tatami és piros-fehér lábnyomok, amelybe lépegetve csípődobást csináltatott velem a minta. Nincs nagyon sok emlékem erről az időszakról, de innen eredeztetem a harcművészetek iránti elkötelezettségemet. Megtanultam állni, járni, mozogni, esni-kelni ezen a földön.

*

Miért használom mindig a harcművészetet?
A magyar gyűjtőfogalom a keleti harci-technikákra a küzdősportok elnevezés. Az általában használt japán bu-do, bushi-do azt jelenti: a harc útja, vagy a harcos útja. Közelebb járunk a keresett igazsághoz, ha a kínai Kung-fu szó jelentését vizsgáljuk meg. Szó szerint a valamiben való jártasságot, az ember művészetet jelent, az embernek levés művészetét.

Embernek lenni fáj, mondták a pokol tetején Rejtő fegyencei, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk. A harc mindig csak magunkkal folyik, folyamatosan kaszálunk kezeinkkel, lábainkkal rúgjuk magunkat, fojtogatjuk a torkunk, riogatván kísérteteinket. Ebben a harcban mindig beleütközünk valakibe, belekapaszkodunk, elrugaszkodunk, keresünk valami állandót, hogy mint a vedlő jószág a viszkető bőrét – ledörzsölhessük az én fájdalmát.

Rend-szer.

Megjelenik a rendszer ami megzaboláz, fegyelmez, megnyugtat, tanít. Mindegy, mi az a rendszer. Kalligráfia, íjászat, tea-szertartás, vagy sakk. A harcművészet nagyon egyszerűen közelíti meg az én harcait, ezért aztán sokszor elfelejtik a harc kettős természetét. Ez a kettős természet nem bonyolultabb, mint Newton II. törvénye az erő-ellenerő törvénye és nem egyszerűbb, mint Hermész fönti és lenti megfeleltetése.

Szerintem az embereknek az életükben egységnyit kell harcolni! Mindegy, hogy egyben, vagy külön, hogy gyorsan vagy lassan, hogy hirtelen, vagy megfontoltan, s tán még az is mindegy, hogy kívül vagy belül (hiszen láttam munkában, erdőben Buddhává vált székely bácsit, krétai naplopót).
Ezért aztán azt gondolom, hogy jobb a harcainkat egy edzőteremben, pavilonban, tatamin, mint kint vagy bent, az utcán, vagy lélekben megvívni.

A harcművészet gyakorlása közben a zazent, wei-wu-weit gyakorlom.
A nem-karma művészetét. Belső harcaim lecsendesednek, érzem, ahogy tisztulok.

A harc kezdeti vadsága megszelídül, az erő helyett az elvek vezetnek. Ekkor el kell veszteni – sok gyakorlás által az Ént, és a stílus kell, hogy harcoljon. Ha a stílus harcol az Én csak nézi – “ütöttem!”.

*

A kezdő harcos azt mondja: Ütni fogok!
A gyakorló azt mondja: Ütök.
A mester azt mondja: Ütöttem.

np – kommentárja: mégiscsak a gyakorlás a legjobb!

*

Már hat éve jártam ju-do edzésekre, amikortól el-el maradoztam kamaszodásom okán. Nem volt igazán család, a válás előszelét hordozó otthoni együttlétekben. Csavarogtam sokat. Fütyörésztem és gondolkodtam, verset skandáltam. Sok verset tudtam kívülről, talán akkor tudtam a legtöbbet. Ebben az időben sem a harcművészet, sem a keleti gondolkodásmód nem játszott nagyobb szerepet. Az általános iskola után figyelmetlen tanárom, csak szakmunkásképzőbe javasolta továbbtanulásomat. Azt hiszem azzal indokolta, hogy deviáns és csak kevéssé szocializált vagyok. A Bokányi Dezső (azóta sem tudom kivolt Ő) Szakmunkásképzőben üvegtechnikus szakon tanultam egy évig. Ott jöttem rá, hogy nem vagyok buta. A Leöwey Klára Gimnáziumba iratkoztam át. Év végén deviáns viselkedés, és tüntetésen való részvétel miatt eltanácsoltak.
16 éves voltam akkor; 86-ban. Akkor jártam utoljára nappali tagozatos iskolába.
Azóta dolgozom.

*

Már a gimnáziumban vonzott a kínai irodalom. Emlékszem, hogy akkor ismerkedtem Li Taj Po, Tu Fu, vagy Po Csü Ji verseivel.
Akkor kezdtem megismerkedni a zen fogalmával Miklós Pál akkor megjelent könyvéből, akkor fedeztem fel a Tao Tö Kinget, a “Kinai Esztétikai Írásokat”, a Majomkirályt, vagy a Háború művészetét.

*

Fél év triatlonozás után, elmentem Thai-Boxolni.

*

Nem értem a mögöttes tartalmak nélküli, út nélküli, öregkor nélküli sportokat. Mint ahogy minden növény gyógyszer, és minden betegségnek van gyógymódja, minden tevékenység végezhető meditációként. mégis hiányzik nekem a sportokból – hát még a küzdősportokból – a fenntartó elv. Hiányzik a háló, a minta, a rendszer, ami összeköti véletlenszerű életünk cselekedeteit.

*

Sok elgurult gyöngy a rózsafüzér helyett!

*

A harcművészetek nekem praxis. Praxis a hitemhez, magamhoz, az emberekhez, a kommunikációhoz, a gravitációhoz… egyszóval mindenhez
Ha nem lenne módszer, ahol az elvek beválthatóak, és ha nem lennének elvek amik fenntartják a rendszert, akkor út sem lenne.

*

A thai-box kemény stílus.
Másfél év elteltével gondoltam azt, hogy túl kemény.

*

A harcművészet magányos gyakorlással kezdődik. Az alapok ismerete nélkül nem lehet másokkal gyakorolni. Először test megzabolázása a cél. A következő lépés a figyelem megteremtése. Muszáj figyelni, különben arcul kapják az embert.
A figyelem első fókusza az ellenfél, a második a törvény. Sok idő telik el, amíg a gyakorló rájön, hogy a törvény a fontosabb. Az ellenfél mozgásából utólag lehet következtetéseket levonni a törvényeket illetően. A törvényt tanulmányozva előre lehet látni az ellenfél mozgását.

*

Voltam díszítőmunkás, postás, műtős, segédmunkás, ipari alpinista, számítógép karbantartó, baby-sitter.
Hagyományos festészetet tanultam Fürst József festőművésztől.

*

Hosszú keresgélés után a Wing Chun kung-fu stílus mellett döntöttem. A budapesti iskola mondvacsinált mesterét odahagyva Kecskeméten találtam hiteles oktatót. Hetente jártam Kecskemétre, magánórákra.

Így telt el két év.

*
A Wing Chun eredete a Shao-Lin kolostor pusztulásával kezdődött.
Az indiai buddhizmus 38. Pátriárkája, Bodhidharma elhagyta otthonát, és kínába ment, hogy ott terjessze a tant. A Shaolin kolostor fogadta mesterének az indiai hagyományok mesterét. A tanításokat fizikailag nem bíró szerzeteseknek egészségmegőrző, légző, chi-kung és harci-gyakorlatokat mutatott Boddhidharma. A tanítások szerint később ezek a gyakorlatok képezték a Shaolin harci-rendszer alapjait. Más tanítások szerint a harcművészeteket Huan-Ti, a Sárga Cászár alkotta meg. És megint más tanítások szerint a vadászó háborúzó törzsek hagyományőrző titkos táncaiból nőttek ki a későbbiekben egymással keveredő harci rendszerek. Mindenesetre a Kínát elözönlő Mandzsuk hatalma elől bujkáló ellenállók menedékre leltek a buddhista kolostorokban (is), ahol megtanulhatták és fejleszthették az ott hagyományozott kung fu-t.
A bonyolult, állatokat utánzó stílusokból – némi ésszerűsítéssel – megalkották az emberi léptékre szabott, egyszerű alapelveken és egyszerű mozgásokon alapuló harcművészetet: a Wing Chunt. Illetve akkor még nem így hívták, hanem öt szilvavirág boxnak, a pavilon nevéről, ahol gyakorolták. A Mandzsuk lerombolták és felgyújtották a Kolostort. A sokfajta legenda közül az egyik szerint menekülők között volt egy apáca, aki később megtanított egy Wing Chun (örök tavasz) nevű leányt a harci rendszerre, amelynek segítségével megszabadulhatott kéretlen kérőjétől. Későbbi férje nevezte el a rendszert a feleségéről.

A rendszert – átalakulásai miatt – inkább taoista elvek irányítják, lágyság, befogadás, egyhegyűség, egyidejűség.
Szép rendszer – a harcművészet matematikája.
Egyszerű, logikus, kérlelhetetlen.

*

Csak a veszteségekből tanulunk!

*

Én például a Buddhizmushoz menekültem. Nem rögtön, és nem direkt, bár nem volt ellenemre.

*

“buddham saranam gacchami,
dhammam saranam gacchami,
sangham saranam, gacchami!”

*

A titkos és homályos harci iskola a Hai Chuan valójában egy buddhista rend a: Wu Ting Csan Cung – Öt Elem Meitációs Rend.
Az edzések kiegészültek tanításokkal, először jött a harc-elmélet, aztán asztrológia, kozmológia, buddhizmus, teremtéstan, jóslások, orvoslás, filozófia és mese, mese, meskete.
Felépítettünk egy buddhista rendet. Templommal.
Felépítettünk, mert láttam, tanúja és részese voltam, hogy hogyan lesz egy kung- fu iskolából buddhista közösség.
Szertartással.
Sok volna elsorolni, hogy mi mindent tanultunk.

*

Minden ami keletkezett, az el fog múlni.

*

Közben leérettségiztem.

*

Azt is láttam, hogy hogyan lett egy emberből Sifu.
A Sifu – kötelező megszólítás, jelentése: mester, oktató.
Pedig sok jó dolgot is tanultunk.
Sőt, fontosabb volt mindennél.
Abban a kegyben részesültem, amiben kevesen a huszadik században. Átélhettem a legendákat: titkos rend, titkos harcművészet, titkos tanítások, beavatás, próbák és hit.
Sok-sok nagy hit.

*

Plakátokat terveztem, grafikai munkákból éltem, gyerektáborban dolgoztam, tanítottam rajzot, festettem, sokat edzettem, gyakoroltam, meditáltam.

*

Aztán széthullott az a rend és az a rendszer.

*

Egy évet Aikidó-t tanultam.

*

És ez jól van ez így, mert ha a rendszer nem hullik szét, akkor megöli a mozgást, a fejlődést. A formagyakorlatok a harcművészetben nem képzelt ellenfél elleni mozdulatsorok, hanem csak mozdulatsorok. Felkészít a küzdelemre, de nem helyettesíti azt.
Sokára jöttem rá, hogy a koanok mindig csak a szatori pillanatát írják le, a megvilágosodásét, amikor a lélek kitör a rabságból, de nem mesélnek a gyakorlás éveiről, az elrecitált szútrák ezreiről, szertartásokról.
Ahhoz, hogy valaki megvilágosodjék attól a mondattól, hogy “úgy világosodhatsz meg szútrák recitálásától, mint ahogy tégla dörzsölgetésével csiszolsz gyémántot”, ahhoz sokat kell gyakorolni.
Anélkül nincs ereje a mondatnak.

Jó, ha az ember egyhegyűvé válik, és egyszer csak elveszik azt az egy hegyet. Érdekes érzés.
Először majdnem orra buksz, aztán ahogy tétován megtalálod az egyensúlyt, rájössz hogy egyszerűen csak könnyű vagy.
Sok mázsával könnyebb.

*

Hosszú ideig próbáltam elfelejteni a buddhizmust. De nem ment.
Leülepedett. Énné vált.
Nem vagyok buddhista, némethpéterista vagyok.

A buddhológiától nagyon messze kerültem, messzebb, mint a “buddhizmus története indiában”, vagy a “kereszténység és a buddhizmus”, ezért nem akartam a fent említett elemző dolgozatba belekezdeni.

*

Elmentem újra Wing Chun-ozni. Jelenleg 8. instruktori fokozatom van.

*

Szeretnék tanulni. Szeretném hitelesen megtanulni azt, amit a buddhizmusról lehet. Szeretnék iskolába járni, szeretnék diplomát.
Tudom, hogy formabontó a jelentkezésnek ez a módja….
… sőt ha felvesznek, még a beiratkozási is érdekes lesz, mert szeptemberben tartjuk a nászutunkat ifjú feleségemmel….

*

Kifinomulttá nemesít a művelése által;
játék, amibe belefeledkezik az ember – gyerekké válva megint;
a magunkkal való harcnak a legszebb eszköze.

Művészet, mert egy varázslatos pillanatban, a szatori pillanatában, festészetben a kép aláírásának pillanatában – hirtelen – az egész többé válik, mint részeinek összege. Ahogy a kép több mint a fél kiló festék, ahogy a buddhizmus, több mint buddhológia, ahogy…., ahogy a formagyakorlat több mint pozitúrák összessége, ahogy a gyakorlás több mint út.

Ez a megérkezés.

*

Mindezek alapján, Tisztelt Bizottság kérem felvételemet a Tan Kapuja Buddhista Főiskola – Kínai-Japán szakirányán belül az Aikidó specializációra.

Köszönettel:
Németh Péter

Felhasznált irodalom:

Satipatthana: Buddhista Misszió 1986
Andrew Skilton: A Buddhizmus rövid története
Vonnegut: Macskabölcső
Rejtő: ?
Az aranyvirág titka, Buddhista Misszió 1987
Zenepalota. Jo-fu. Európa 1959
KungFuTse Lun Yü, bibliotheca 1943
Titkos Tanítások, Upanisadok, Helikon
Wei Lang: a Hatodik pátriárcha sútrája, Misszió 1984
Patandzsali: az igázás szövétneke, Tan kapuja 1994
USZÓ 2 A Zen négy alapelve
Brelich Angelo: Csuang Ce bölcsessége 1991
Lao Ce: Tao Te King, Weöres, Tőkei, Karátson
Lie Ce: Az elmúló üresség igaz könyve
Kapujanincs Átjáró, Helikon 1987
Miklós Pál: Zen és a művészet
Szaszkja Pandita: A Bölcsesség Kincsestára
Jisei, FLIK. 1994
Egyitpomi Halottas Könyv FLIK 1994
Hindu halottas Trivium 1994
Simoncsics: Kinai akupunktura
Buddha beszédei, Helikon 1989
Körösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai
Rechung-pa: Milarepa
101 zen történet
Hetényi: Múdrák és szimbólumok
Bhikkhu Bodhi: A Nemes Nyolcrétü Ösvény Orient 1993
Hetényi: Buddhizmus a buddhológia tükrében 1993
Swami Sivapriyananda: A tantrikus légzés
Su La Ce: Régi beszélgetések Lin-csi…
Varga László: A Hai Chuan Kung Fu
Brahmajala Sutta. Budapest 1993
Franz: Akupunktura
Benedek: Tibeti orvoslás és varázslás
Hamvas: Tibeti misztérium
Wilhelm: A változások könyve
Godson: Színek és egészség
Pálos hagyományos kinai orvoslás
Vasant Lad: Ayurveda
Palágyi: Gyógyító zónák
Hippokrateszi gyüjtemény
Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár
DeKorn: Pszichedelikus Sámánizmus
Szabó: A tarot regénye
Lörincz L. : Démonok és varázslók tibetben
Hesse: Szidharta
Mérő: Észjárások
Eliade: Jóga
Eliade: Szent és profán
Mesefolyamok óceánja 1-2
Nisan Sámánnő. Helikon 1987
Angelus Silezius: Kerubi Vándor
Eckhart Mester: A eremtés könyvének magyarázata
Az Úr: Biblia
Jakob Bhöme: Földi és égi minisztériumok
Baktay: Rámájáná és Mahabharata. Európa 1960
Varsányi: A Kelta hagyomány
Kákosy: Fény és káosz
Kirk: A mitosz
Szem meglátott, szív megvert. Helikon
Vitbesky: a sámán
Paracelsus: Paragranum
A tudatlanság felhője. Erasmus 1994
Szent Ágoston Vallomásai. Űofficina 1942
Popper: Peloni
Baktay: Indiai regék és mondák. Móra 1963
Thúroczy: A magyarok rónikái
Ipolyi: Magyar mithológia
Mitológiai ÁBC. Gondolat 19973
Csongor: Keleti vallások KCST 1989
Rae: Blöff kalauz, az okkultizmus
Eidzsi: Muszasi a háború művészete
Bevezetés a filozófiába. Holnap 1992
Civilizációk és vallások. Cégér 1994
Herrigel/Bungaku: Az íj és nyíl ösvénye
Kalevala
Glasenapp: Az öt világvallás
Evola: Orientációk
Lendvai/Nyiri: A Filozófia rövid története
Tőkei: Kinai Filozófia 1-3
Hamvas Béla …
Joannes: a Zsidó vallás
Bhante: a Shintóizmus
Shah: A szufi út
Plotónis: Az egyről…
Platón: Válogatott művek. Európa 1983
Neel: Mipam
Scaligero: A megitáció gyakorlati…
Steiner: Filozófia
Hetényi: Asztrológia kozmogónia
Maternus: Asztrológia
Plutarkosz: Szókratész daimonja
Hermész Triszmegisztosz. FLIK 1994
Plutarkosz: Izisz Ozirisz
Bruckhardt: Szakrális szimbólumok
AZ Úr: Korán
Henoch: Apokalipszis
Zohár. Holnap 190
Lévi: A Nagy mágia
Agrippa: titkos bölcselet
Kazantzakisz: Zorba
Dhammapada. FLIK 1994
Popper: Az Istennel sakkozás kockázata
Kozma: Hindu istenalakok
Tibeti és mongol tekercsképek. Hopp 1995
Holitzka: I Ching
Mireisz: a taoizmus és a változások könyve
Fincher: Mandala Készítés
Serab Gyalcen Amipa: A Lótusz megnyitása
Baktay: Szanátana Dharma
Juhász: Wing Chun
Chu: Wsing Chun
Yip Chun: Mok Yang Jong
Teng Ming Tao: Taoista történet
Cornu: Tibeti Asztrológia
Láma Csöpel: Titkos tanítások a magyar népmesékben
Őszentsége: Út a nyugalomhoz
Oken: Amint fent úgy lent
Szögjal Rinoócse: Tibeti Könyv az életről és halálról
Mireisz: Javaskönyv
Dhyani Sutta