Anting-antingnak nevezik azokat az amuletteket, amelyeket az ember a ruhája alatt visel. Az anting- anting a természetfeletti világ erejét birtokolja amit azért visel az ember, hogy bátorságot és védelmet nyerjen. Az „oracion” pedig olyan imádság vagy ráolvasás, amelynek szövege általában latin és filippínó dialektusok keverékéből áll. Ennek ugyanaz a célj, mint az amulettnek. A különbség az, hogy az amulettekről általában azt tartják, hogy bátorsággal és védelemmel ruházza fel a viselőjét. Az „oracion”-ról azt tartják, hogy emellett képes arra is, hogy legyengítse az ellenfelét. Ez úgy történik, hogy az „oracion” hatására megtörik az ellenfél harci kedve vagy olyan hatás éri az ellenfelet, ami arra kényszeríti őt, hogy elejtse a fegyverét.
Antonio Ilustrisimo hűségesen hitt a spirituális védelem lehetőségében ezért mind az anting-antingot mind az „oracion”-t gyakorolta. Azok az arniszadorok, akik az „oracion” mesterei Nagypénteken végzik el az éves rituálét. Azokat az embereket hívjuk az „oracion” mestereinek, akik képesek arra, hogy valamilyen módon irányítsák a szellemi világot az imádságukkal vagy a ráolvasásukkal. Ez az egyetlen nap az évben, amikor kipróbálhatják azt, hogy megvan-e még nekik ez a természetfeletti erejük vagy már elveszítették azt.
Ezért Antonio „Tatang” Ilustrisimo minden évben Nagypéntek napján elment néhány emberrel egy gyéren lakott területre, hogy kipróbálja a szellemi erejét. Ilyenkor hívők és szkeptikusok is követték őt. Az volt Tatang szokása, hogy amikor kiértek a mezőre akkor elővette azokat a papírlapokat, amelyekre korábban ráolvasás szövegeket írt. Utána felkínálta a lehetőséget bármelyik résztvevőnek, hogy vegye elő a pisztolyát és lőjön rá a papírlapra egészen közelről. A szemtanúk szerint hihetetlen dolog történt. Senkinek sem sikerült egyetlen egyszer sem golyóval átlőni a papírt annak ellenére, hogy a fegyver csöve a papírt érintette.
Amikor megkérdezték az egyik résztvevőt, hogy mit érzett akkor, amikor tüzelt a fegyverével akkor ezt mondta: „Semmi sem történik akkor, amikor az ember a papírra céloz. De amikor meghúzom a ravaszt akkor egy láthatatlan erő eltaszítja a fegyver csövét és ezért az ember eltéveszti a célpontot. Néha az is megtörténik, hogy hiába húzta meg az ember a ravaszt, a fegyver nem lő.” Ha az „oracion” képes arra, hogy távoltartsa a lövedéket a célponttól, akkor az éles penge ellen is védelmet jelent annak az eszkrimadornak, aki az „oracion”-t megfelelően használja.
Antonio Ilustrisimo minden nap kétszer hazament egy kijelölt időpontban azért, hogy elmondja az „oracion”-t. Ezt minden egyes nap megtette. Az anting-antingot pedig rátetováltatta a mellkasára azért, hogy mindig magánál tarthassa. Minden egyes küzdelem előtt elmondta magában az „oracion”-ját. Tudni kell azt, hogy Antonio Ilustrisimo sohasem veszített el se barátságos meccset se élet-halál párbajt. Ezért nem akarom puszta kézlegyintéssel elintézni ezt a spirituális jelenséget. Ráadásul Antonio Diego is Tatang nyomában jár e tekintetben. Nemcsak, hogy legelső tanítványai közé tartozik, de ő is mélyen hisz az anting-antingban és az „oracion”-ban. Antonio Diego sem veszített el még meccset.
Forrás: http://www.stickgrappler.net/2014/04/antonio-ilustrisimo-orascionanting.html
Fordította: Zelnik Dávid
